"A pályázatok elbírálása alapján nem az Ön kinevezése mellett döntöttünk. A végzettsége nem felel meg a kiírt követelményeknek. A bizottság döntése alapján a munkakört más pályázóval töltöttük be. Nem Ön nyerte az állást. A kiválasztás során sajnos nem Önre esett a választásunk. A munkaszerződést nem Önnel kötjük meg."

És még hasonló szépen megfogalmazott elutasítások. Kommunikációsként sok lehetőséget meg tudok pályázni, kiegészítő szakmáimmal még többet. Újságíró, kommunikációs munkatárs, sajtófigyelő, Web-adminisztrátor, iskola/óvodatitkár, általános asszisztens, teremőr, ruhatáros, ügyfélszolgálatos, recepciós. Mindenhol csak a kifogások. Még is mi kell ahhoz, hogy legalább teremőrnek vagy ruhatárosnak felvegyenek?

A legmegdöbbentőbb mégis a saját iskolám elutasítása volt. A főiskola meghirdetett kommunikációs munkatárs címszóval egy állást. Leginkább sajtómunka lett volna. Mivel náluk tanultam, tulajdonképp ők képeztek ki erre a munkára, gondoltam miért is ne. Mégiscsak náluk diplomáztam kiváló eredményekkel. Tehát jelentkeztem, és semmi válasz egy hónapig. Már el is feledkeztem erről a hirdetésről, amikor választ kaptam. Állásinterjúra sem hívtak be, csak jött a szépen megfogalmazott elutasító levél.
Jóval többet tanultam annál, amit ők oktattak. Folyamatosan dolgoztam, hogy megjelenjenek az írásaim, segédszerkesztőként az ő oldalukon is munkálkodtam. Két lehetőség jutott az eszembe. Vagy találtak egy havert, rokont a posztra, és csupán meg kellett hirdetni az állást. Vagy tisztában vannak a tanítási módszerük hiányosságaival, és nem tartják a diákjaikat megfelelő szakembereknek. Én a második esetben hiszek leginkább, mivel nekem is számtalan esetben utána kellett néznem a tanultaknak, és kiegészítő anyagokat tanulmányoztam.

Én tudom, hogy kiváló munkatárs lennék. Szeretem amit csinálok, és nem az a célom, hogy elkerüljem a munkát. Elég nagy szégyen az a főiskolának, hogy így áll a saját diákjaihoz.