Budapest, Budapest. Milyen szép is lennél. A város tündököl, mégis a szagok üvöltők. Széklet és vizelet minden mennyiségben, és senkit sem érdekel az eredménye. Szinte minden második ember a városban állat tartó, ám gazdinak nem minden esetben való.

Nos igen. A város tele van szép épületekkel, sétáló terekkel, parkokkal. Folyamatosan újítják a járdákat, az utakat, sőt kerékpár utak is épültek már szép számmal. Esténként én is szívesen sétáltam a párommal a Duna-parton, és akkor jött a döbbenet. Beleléptem egy kutyagumiba. Az újonnan átadott kikövezett járda közepén díszelgett a csomag. Ezt már nem tudtam elhinni. A járdára szaratják az ebeket, és a takarítással már nem foglalkoznak. Számos helyen kitetetett a város kutyaürülék eltakarítására alkalmas eszközöket, kukákat, de a gazdik fittyet hánynak a lehetőségre. Az idősebbek még attól sem riadnak vissza, hogy a játszóterekre vigyék háziállataikat, és otthagyják a csomagokat.
Megyek az utcákon, és folyamatosan kerülgetem az ürüléket. Sajnos egyszer egy férfi épp előttem könnyített magán két autó között. Ez volt a tetőpont. Az emberek igénytelenedése üvölt országunk szívében. Nem elég a Váci utcában figyelni a rendre. Budapest nem csupán ebből az egy utcából áll.

Változást még nem igazán tapasztaltam. Az állatok oda pottyantanak, ahova csak akarnak, és a gazdák ezzel semmit sem foglalkoznak. Szégyellheti magát az egész város. Elviselik a bűzt, a gondatlanságot.