Már egy éve annak a percnek
mikor kiléptem a való a életbe.
Vágyakkal, álmokkal teli
láttam a világ szörnyeit. 

Csalók, hazugok, tolvajok társaságában
csak ez maradt az élet viharában.
Próbálom túlélni a világ kínját, baját
de nem igazán látom a boldogság talaját. 

Hol az élet, a megoldás?
Kérdések és kételyek, de sehol a válaszadás.
Kinek köszönhetem ezt a borzalmat,
Ki felel azért, ha majd elnyel a sajnálat? 

Akarom az életet, boldogságot, a családot,
a világ mégis kitaszításra kárhoztatott.
Tengetem napjaim, élem a bizonytalanságot,
s csak hallgatom hallgatom a családi okosságot. 

Összejön egyszer, bízzál benne!
Az élet egyszer biztosan neked is kedvez!
Elindulni sosem volt könnyű,
de ha beindulsz minden gond elkerül.

Hallgatom e szavakat,
és nem tudom mi lesz,
az álmaim halványulnak,
és már nem is hiszek!